Chapter 28 - 29

~ Két régi barát felbukkanása - Táncos produkció, egy kedvenc film jelenetéből ~

(Kristen)

(Dan Balan - Chica Bomb)

Egy hónappal később...

    Egy újabb fantasztikus estéhez közeledtünk, miközben vártuk, hogy az óra a hétórához érjen, és Tom-ot aki úgy mondván a soforünkké vált az elmúlt időszakokban.Hihetetlen, hogy már másfél hónap telt el az iskola kezdete óta.

Pontosan ennyi ideje, hogy Sissy-t megismertük, és a családunk részesévé vállt. És pont ugyan azon a napon találkoztam Robbal. Akibe menthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszerettem.Bár igaz, hogy még egyikünk sem mondta ki a már közel egy hónapos kapcsolatunk alatt, azt a bizonyos kilenc betűs szót, még is boldogok vagyunk együtt.

Mert igen is azok vagyunk. Legalábbis a részemről biztosan, ahogyan észrevettem Rob is az, velem. Minden egyes adandó alkalmat megragadva, a karjaiba von és csókokat lop tőlem. Érintéseivel pedig legtöbbször már az örületbe kerget.

   Nem kétség, kívánom őt. De... nem tudom, hogy készen állok –e már rá. Hiszen, Steven óta senkim sem volt. Igaz hiába ismerkedtem más pasikkal, még sem kerültem közelebb velük az első randinál.

Egyikőjük se tudta annyira felkelteni a figyelmemet mint Rob. Akinek elég egyetlen egy pillantása, és a lábaim megremegnek, a pulzusom az egekben hever. Vele az igazi önmagamra találtam. Újra élvezem az élet adta lehetőséget, és a boldog minden napokat.

Ő és Emma oly annyira belopta magát a szívünkbe, hogy lehetetlenség őket onnan kiszakítani...

   Amikor Tom megérkezett, udvariasan és természetesen kedves bókjaival nyitotta ki nekünk a kocsija ajtaját. Az arcpirulásunk már jóval az ismeretségünk elején eltűnt az ő közeléből. Legalábbis is az enyém, meg a Sissyé. Aki csak ugyan, hivatalosan is egy párt alkot Nate-el.

   Amint megérkeztünk a JOJO-ba, és Tom segítségével kiszálltunk a kocsiból, mindannyian befelé vettük az irányt. Amint beléptünk az ajtón, a tekintetemmel egyből Robot kerestem, akit ki is szúrtam a pultnál, Nate társaságában. Amíg Sarah és Tom az asztalunkhoz mentek, addig mi Sissy-vel a pultot közelítettük meg. Mivel láttam amint Nate- felénk pillant, a szám elé tettem az egyik ujjamat. Így jelezve neki, hogy ne adja Rob tudtára, hogy megérkeztünk.

A háta mögé lépve, a két tenyeremet a szemére tettem.

Nem szólaltam meg, mert tudtam, hogy felismerné a hangomat. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon így is fel ismer –e.

Éreztem rajta, hogy egy kicsit megijedt. Majd a kezeit az enyémekre simította. Beleremegtem érintésébe, és utasítanom kellett magamat, hogy nehogy akár egy sóhaj is elhagyja a számat.

   A tenyereimet lejebb csúsztatta egészen az ajkáig, és belecsókolt mind a kettőbe. Majd megfordult a székén, a karjaiba vont.

-   Örülök, hogy itt vagy. – suttogta ajkaimba, amelyeket az övéivel be is tapasztott azonnal.

Viszonozva gyengéd – lágy csókját, a homlokát az enyémnek döntötte.

-   Szia. – köszöntöttem, még mindig a levegőért kapkodva.

-   Szia. – köszönt vissza, féloldalas mosolyával.

Nem szóltunk néhány perc töredékéig egy szót sem. Csak hagytuk magunkat elveszni, egymás csillogó szemeiben. Mind a kettőnk szeme boldogságtól csillogott.

Néhány perc elteltével, egy apró csókot váltva, közelítettük meg az asztalunkat.

-   Már azt hittem, hogy soha sem fogtok idejönni. Annyira elvesztettek egymásban. Legalább ha, itt tettétek volna előttünk. – mondta nevetve Sam. Amire én sem tudtam elrejteni a mosolyom.

-   Sziasztok. – köszöntöttem őket sorba, majd mielőtt helyet foglalhattam volna Sarah mellett, Rob az ölébe rántott.

-   Na de gyerekek, komolyan itt akarjátok csinálni? – kérdezte huncut mosollyal az arcán Sam. – Mert akkor szerzek popcornt.

-   Azt csak szeretnéd haver! – felelte Rob, és a nyakamba csókolt.

Minden egyes adandó alkalommal, amikor így kényesztet egyre jobban kívánom őt. És ezt tudja ő is. Hiszen ez a célja.

-   Naná, hogy szeretném. Csak éppen úgy, hogy én csináljam mással. Megyek és megnézem a felhozatalt. – mondta, majd felállt és rám kacsintva egyet, ragadta meg az éppen asztalunktól alig párcentire álló lány derekát.

Aki azonnal el is ütötte magáról a rátapadó tenyért. Majd amikor megfordult, meglepetten néztem rá.

   A régi gesztenyebarna  helyet, haja most rövid szőke – rózsaszín csíkokkal tarkítva lett. Egy fekete nyakbakötős felsőt viselt, kék mini farmer szoknyával.

Ez valóban ő lenne? Valóban az a lány állna előttem, akivel Sarah-val együtt alkottunk hármas triót, pár évvel ezelőtt?

Nem lehet ő! Hiszen, mindig is szerette a barna hosszú haját. És sohasem festette volna szőkére. De, mégis annyira hasonlít rá.

-   Lana? – kérdeztem, értetlenül.

Ő erre újra rám emelte a tekintetét, majd amikor a felismerés szikráját véltem felismerni a csokoládé barna szemeiben, hihetetlenséggel a hangjában szólalt meg.

-   Stew? Komolyan te vagy az?

-   Lana... – suttogtam magam elé, amikor bebizonyosódott, hogy tényleg ő az. – Elsem hiszem, hogy te vagy.

Kimászva Rob öléből, álltam régi barátnőm elé. Aki nem kertelve, a nyakamba vetette magát. Hosszú percekig szorosan szorítottuk egymást, és hol sírtunk, hol pedig nevettünk.

-   Azt a kurva... Lana Wimbleton? – hallottuk meg Sarah döbbent hangját, amely mellé nem sokkal később az ölelése is társult hozzánk.

-   Saharah... Stew... úgy hiányoztatok. – nevezett meg minket, azon a becézéssel ahogyan mindig is hívott minket, miután elengedtük egymást. – Nagyon jól néztek ki csajok.

-   Te beszélsz? Tudod milyen dögösen nézel ki ezzel az új hajjal, és ebben a cuccban? – kérdezte hitetlenkedve Sarah. – Tényleg, hova lett a hajad? Amelyről soha nem voltál hajlamos lemondani.

-   Untam a régi külsömet, így képtelen voltam megválni tőle. De az, az igazság, hogy szeretem ezt az új frizut. – vont vállat. – És mi van veletek? Jamie?

-   Miért nem ülsz le hozzánk, és akkor mindent elmesélünk, ahogyan te is nekünk. Na? – vetettem fel az ajánlatot.

-   Rendben. Csak szólok Ale-nak. – mondta és már ment is volna el, ha Sarah visszanem rántja.

-   Ale-nak? Csak nem a barátod? –húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

-   De. – mosolygott.

Majd Sarah elengedte őt, és miközben vissza mászott Tom mellé, addig én visszaültem Rob ölébe. 

   Természetesen nem vonta el a srácok figyelmét, az előbbi jelenetünk. Így röviden felvázoltuk nekik, hogy Lana-val régi barátnők vagyunk, akivel két éve már, hogy nem is találkoztunk.

Ám amikor Lana visszatért az asztalunkhoz a barátjával, most a fiúkon volt a sor, hogy hitetlenkedve tekintsenek, barátnőnk mellett álló barna hajú, barna szemű srácra.

Kiderült, hogy Lana barátnőnk barátja, a fiúk barátja volt régebben. És egy kisebb gikszer beütése után, Alejandro úgy határozott, hogy Londonba megyen, ahol megismerkedett barátnőnkkel. Akivel azóta is egy párt alkotnak. Az is kiderült, hogy Ale és Nate testvérek. Azonban észrevettem Robon, hogy ő nem annyira örült Alejandro felbukkanásának. Vajon miért? Majd ha kettesben leszünk, akkor már rákérdezek a dologra. Döntöttem el magamban.

Ennyi váratlan dolog után, fellélegezetten fogadtam el Rob felkérését az éppen felcsendülő dalra.

A táncunk közben időnként a kezeit a fenekemre csúsztatva csalta ki belőlem a jóleső sóhajokat. És amikor rosszallóan az arcára felpillantottam, csak önelégülten elvigyorodott.

Hm.... – hümmögtem magamban, miközben egy visszavágón elmélkedtem.

(Grease - You're the one that I want)

   Éppen erre segítségemül volt az éppen következő igencsak pörgös stílusú zene. Amely az egyik kedvenc filmemből, a Grease-ből lett kiemelve. Sarah-val és Lana-val egyszerre néztünk össze, és elég volt csupán egy pillantást vetni egymásra, hogy rájöjjünk mire is gondol a másikunk.

Egy mindensejtő bólintást váltva hármunk között, löktük el magunkat a pasijainktól.

Egyszerre kezdtünk el csettinteni az ujjainkkal, miközben riszálva a seggünket léptünk hátra fele. Ami rajtam volt fekete bőrdzseki azt lehúztam magamról, majd félredobva kezdtem el közeledni Rob felé. Közben jobbra és balra is volt időm egy - egy futó pillantást vetni, hogy láthassam, hogy a lányok is aként cselekednek mint én. Rob szemeiben mintha a felismerést véltem volna látni, azonnal odasúgott valamit Tomnak, aki tovább adta Ale-nak. És ahogyan én Olivia szövegét énekeltem, úgy Rob pedig John-ét.

Közben mintha a körülöttünk lévő társaság is rájött volna arra, hogy mi most mit is tervezünk, mert egy hatalmas kört alkotva, követték figyelemmel a mi kis „produkciónkat”.

   Akár hányszor Rob megakart érinteni, úgy húzodtam el előle. Minden egyes ilyen alkalommal, kárörvendő mosolyra húztam az ajkaimat. Főleg meg akkor amikor a szemeiben a bosszússágot láttam.

De, ugyan így tettek a barátnőim is a másik két fiúval.

Egyedül csak azt sajnáltam a produkciónk közepette, hogy nem volt lépcső... amin Rob utánam kúszhatott volna, ahogyan John tette Olivia után, a Grease – filmben. Így lépcső helyet az egyik székre léptem fel, s onnan pedig az asztalra.

Ahol csak pár másodpercig táncoltam. Majd elfogadva Rob felém tartó kezét, léptem le a székre, ahonnan Rob leemelt. Amikor ő hátrafelé lépkedett, én előre egyenesen felé. És ugyanezt megtettünk fordítva is.

Beállva Sarah-ék mellé, Robnak háttal álltam, és amikor én jobbra dőltem ő akkor balra. Majd magafelé fordítva, a kezeit a csípőmre simította, mire én  a sajátjaimat a vállára. Eközben a jobb lábát a két lábam közé téve, táncolt tovább velem együtt. És amikor a dal a végéhez közeledett, Rob megragadva a csípőmet forgatott meg, majd egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra.

   Amikor elváltak ajkaink, mosolyogva néztem a szemeiben, amikor körülöttünk hangos fütty és taps vihar hallatszód-ott.

-   Kisboszim. – mormolta az ajkaimba Rob, amikor egy újabb csókot lopott.

Visszatérve az asztalunkhoz, nem győztünk nevetni Sam-en és Marcus-on röhögni, akik az előbbi produkciónk látván nem tudták visszafogni magukat, hogy nehogy belénk kössenek. Míg az egyikük arra várt, hogy Rob a földön kússzva nézzen fel rám, csak hogy a cípőm orrával a mellkasánál lökjem őt hátra. A másikuk pedig arra várt, hogy Rob mikor unja meg a folytonos visszautasításaimat, és kap le mindenki szeme láttára.

Ha közel másfélhónapja, nem ismerném őket. Akkor vagy visszavágtam volna nekik valami frappánsat, vagy éppen fülig vörösödtem volna. De, mivel szerencsére ismerem őket, így csak nevetni tudok rajtuk. Bár bevallom, időnként még így is sikerül olyan beszólásaikkak zavarba hozni, amelytől az arcom lángvörössé válik. Amelyeken ők, természetesen csak jól szórakoznak. De hát, ilyennek ismertem meg és ilyennek is szerettem meg őket.

   Éjfél körül, amikor már társaságunk fele eléggé lerészegedett, elindultunk hazafele. De, mivel egyedül csak Nate volt az közölünk aki, éppenséggel józan. Így Sam kisbuszának a kulcsát neki adtuk oda, amelyben szerencsés módon mindannyian belefértünk.

-   Na és most hova? – tette fel a kérdést Nate.

-   Mire, mindannyian Sam-re tekintettünk. Aki azonnyomban, Bobby vállának támaszkodva, kezdett hangos horkolásba.

-   Menjünk hozzánk. Van elég hely ahol elférünk mind. – ajánlottam fel, a házunkat.

-   Oké. – bólintott.

Egészen a házunkig tartó utón, Bobby-n nevettünk. Aki mind ahányszor arébb lökte Sam fejét, annyiszor dőlt vissza rá a vállára.

-   Nyugi, mindjárt ott vagyunk. – nyugtattam meg nevetve.

Amikor megérkeztünk a házunkhoz, Bobby úgy ébresztette fel Sam-et, hogy amikor kimászott mellőle, ő fejjel oldalra dőljön. És így is lett.

-   Hé! – mordult fel.

Ami folytán egy újabb nevetés hullám tört ránk. De mivel figyelemmel kellett lennünk a szomszédainkra, így hallkabbra vettük a hangunkat, miközben befele tereltük a vendégeinket.

-   Azta... mintha Sam kéróját látnám. – motyogta az orra alatt, Marcus.

Aki Bobby segítségével, vonszolta be Sam-et a házba.

-   Merre lökhessük be őt? – kérdezte viccelve, Bobby.

-   Gyertek! – szólaltam meg, majd Robbal a nyomomban - aki azóta sem eresztette el a derekamat, amióta kiszálltunk a kis buszból -, vezettem fel őket az emeletre.

Ahol mindenkit egy – egy vendégszobába szállásoltunk el.

Vagy is majdnem mindenkit. Ugyan is, Tom Sarah-t követve, ment be annak a szobájába. Ahogyan Nate, a Sissy-ébe.

-   Az én szobám még megvan, vagy már át lett rendezve? – kérdezte Lana, nagyokat pislogva az álmosságtól.

-   Mivel az a te szobád, így minden ugyan úgy van, ahogyan azt hagytad. Bár, minden héten lett takarítva ott is. – mosolyogtam rá.

-   Köszi, akkor mi mentünk is lefeküdni. Jóéjt. – lépett közelebb hozzám, majd egy jóéjt puszit lehelve az arcomra, húzta maga után barátját, a jobb oldalon lévő utolsó szobába.

   Miután mindenkit valamelyik szobában elszállásoltam, Rob kezét megragadva vonszoltam be őt magam után a szobámba.

Beérve a szobámba Rob, nem bírva magával az ajkaimra vetette magát, és döntött le az ágyamra.

-   De mohó lett valaki. – nevettem fel két csók között.

-   Nem is tudod, hogy mennyire. – mormogta a nyakamba, amelyet hol apró csókokkal, hol pedig apró harapásokkal kényesztetett.

Kívántam őt, de még mennyire, hogy kívántam. De, nem éppen ezt a pillanatot találtam a legmegfelelőbbnek, hogy átadjam magamat, testileg is. És ezt tudta ő is, amikor a felsőm aljánál lévő ujjait lefogtam.

-   Tölsd velem a holnap ... vagyis a ma estét. Mondd, hogy velem töltöd! – kérlelt, gyönyörű szép vágytól izzó szürkés tekintetével.

-   Igen. Veled töltöm. – feleltem őszintén.

-   Ígérem, felejthetelenné teszem neked az este minden egyes percét. – suttogta a fülem tövébe.

Éreztem a szavaiban az ígéreted, és tudtam, hogy valóban felejthetetlenné fogja tenni az esténket.

Először a fülem tövébe lehelt egy lágy csókot, utána pedig az ajkaimra. Majd, mellém gördülve húzott a mellkasára, ahol perccekkel később el is nyomott az álom...

Sziasztok. 

Mára ennyi is volt a friss. Remélem, tetszett nektek, és leírjátok a véleményeiteket. :) Az előző fejezethez írt kommenteket, nagyon szépen köszönöm: damon-nek; Beus White-nak; Nóci-nak; Orsy-nak; Encykeehh-nek és Nona-nak! <3

Lana és Alejandro profilját a "Characters" menüben megkukkolhatjátok.

És mint látjátok, ez egy dupla fejezet lett, ami révén a következő már a 30. fejezet lesz. Amelyben majd a ti mondataitok is visszaolvashatóak lesznek.

Amelyet ez úton szeretnék mindenkinek megköszönni. <3

Hogy pontosan mikorra is tudom hozni a friss részt, azt még nem tudom. De, amint összetudom tenni a ti mondataitokkal és a sajátjaimmal, akkor már olvashatni is fogjátok tudni. És ez érdekében, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne kelljen rá sokat várni. ;)

Kellemes és szép estét, és hétvégét!

Love

~Dóry~